A folyók összetett rendszerek, multimodális folyosók, ahol a természetvédelemnek, vízgazdálkodásnak, a mezőgazdaságnak, az iparnak és a turizmusnak, illetve a vízi közlekedésnek is jól össze kell férnie.
Nagyságuktól és elhelyezkedésüktől, illetve szabályozottságuktól függően a használatukból adódó konfliktusok is változnak: valahol a szálloda hajó forgalom és a halivadék egymással szemben állása, máshol pedig a természetes vízjárás és a vízbázisvédelem, horgász, illetve vízi turizmus érdekei kerülnek konfliktusba egymással. Így a fő feladat a folyógazdálkodás esetében a folyó tulajdonságainak megőrzése, stabilan tartása az ember által megszokott mennyiségi és minőségi értelemben. Persze ez már csak azért sem egyszerű feladat, mivel a folyók meanderezni szeretnek, medrük folyamatosan mozog és változik. A kialakuló kanyarulatok befolyásolják és egyben meg is határozzák a folyó árvíz és jég levezetési lehetőségeit: a fejlett kanyarulatok akadályt képeznek a jégnek és az árvíznek. Ezen segíteni – a kevésbé szabályozott folyók esetében - kanyarulat átvágással, vagy - jobban szabályozott folyók esetében - megkerülő csatornával lehet. Persze a kanyarulat átvágás időleges, hiszen a folyó e szükséges „egyenesítésre” újabb kanyarulati dinamikával válaszol majd idővel, és kezdődik minden előröl.
Az ember egyre növekvő területi és biztonsági igényeit kielégítve sok folyót erősen szabályoztak annak érdekében, hogy stabilan tartsák az emberi környezetet és ezáltal a biztonságos jég- és árvíz levezetést megteremtsék.
Miközben a társadalom igényei a folyók és a folyó menti területekkel kapcsolatosan egyre nőnek és többrétűvé válnak, se a víz mennyisége, se a minősége nem lesz könnyebben kezelhető, növelhető, vagy javítható. A szennyvíztisztítás mértéke nagyban javult az elmúlt évtizedekben, de a vízhasználatok is intenzívebbek lettek. Egyre több szemét jelenik meg a folyókon, egyre több illegális szennyezés van jelen, melyen a mezőgazdasági területekről érkező terhelések csak tovább rontanak. Ezek kezelését a vízügyi ágazat önmagában nem tudja megoldani, ezek tényleges megoldásai csak egységes társadalmi nézetek és akaratok által lehetségesek a teljes vízgyűjtőn átfogóan végrehajtott beavatkozásokkal.
A folyógazdálkodás napjainkra alapvetően inkább egy konzerváló folyószabályozás lett, melynél a gazdálkodást leginkább a mennyiségi és minőségi igények kielégítése jelenti. Mindezt úgy elvégezve, hogy az adott folyó mentén lévő társadalom észre se vegye, hogy a mérnök „beavatkozik” az általa ismert közegbe, illetve valamelyest korlátozná a víz használatát. A jövőben ezt a munkát a hektikusabbá váló vízjárás pedig egyre nehezebbé fogja tenni.