Évszázadok óta foglalkoztatja az itt élőket, hogy Debrecent jelentősebb felszíni vízhez juttassák. A Hajdúhátság vízrajzi, geográfiai sajátosságaiból adódóan sosem volt Magyarország vizekben leginkább bővelkedő vidéke, ám a XX. század előtti igényeknek megfelelő mennyiségű víz többnyire rendelkezésre állt. A XX. század népességrobbanása magával hozta a vízigények növekedését Debrecen térségében is, úgy a lakosság ivóvízellátása, mint az ipar és a mezőgazdaság területén. A város vízfelhasználása az 1980-as évek második felében érte el a csúcsot.
A tendenciákat látva a szakemberek már a 70-es években hozzáláttak, hogy a térség rétegvíz készletének megóvása érdekében felszíni vízzel lássák el a hajdúsági megyeszékhelyet. Ehhez alapot, vízbázist a Keleti-főcsatorna jelentett, amely a Tisza vizét, ha nem is Debrecenbe, de legalább 18-20 km-es közelségbe hozta.
Az ivóvízellátás érdekében épült meg, és 1976-ban üzembe is helyezték Balmazújvárosnál a Keleti-főcsatorna (48+324 km) mellett a felszíni víztisztító művet, amely akkor napi 30 ezer m3 kapacitású volt. Az egyéb vízigények: jóléti, öntözési kiszolgálása érdekében dolgozta ki a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (TIVIZIG) a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer (HTVR) koncepcióját.
A Keleti-főcsatorna a Hortobágy és a Hajdúhát között futva lényegesen alacsonyabb tengerszint feletti magasságon épült meg, mint amelyen Debrecen fekszik. Emiatt a magasabb fekvésű, kiváló talajadottságú hajdúhátsági területek öntözése, valamint Debrecen város vízellátása gravitációs úton nem megoldható. A víz eljuttatásához tehát mindenképpen szükség volt szivattyútelep és nyomóvezetékek építésére.
A nagy területet felfogó, számos tározótavat is előirányozó nagyszabású terv megvalósítása a 70-es évek közepén kezdődött meg, a konkrét kivitelezési munkák 1977-ben indultak el.
A HTVR megvalósult elemei:
- Vízkivételi mű
- Szivattyútelep
- H-I. gerincvezeték
- Kiegyenlítő tározó
- Az L-1. tározó vízellátó útvonala
- L-1 tározó
- H-III. és H-III-1. vezeték
- A Pece-éri vízleadó útvonal
A HTVR alkotásai szervesen beépültek a térség életébe, minden ide vonatkozó településfejlesztési és területrendezési elv számol a létesítményekből fakadó lehetőségekkel. Mindezek ellenére a 80-as évek elején finanszírozási okok miatt a kivitelezés leállt.
Tekintve, hogy a koncepció alapjául szolgáló adottságok a térség vízgazdálkodása szempontjából továbbra is nagy lehetőségeket rejtenek, ezért a rendszer továbbépítésének gondolata az ezredforduló idején, korszerűsített formában ismét napirendre került, akkor már CIVAQUA néven. A fejlesztés folytatására végül forrást 2021-ben sikerült szerezni, amely révén, európai uniós támogatással 2023. végére megvalósult a CIVAQUA-Tócó projekt. A további beruházások tervezése jelenleg is tart.
Az 1970-es, 1980-as években zajló munkálatokat megörökítő fényképeket a közelmúltban az esztergomi Duna Múzeum munkatársainak segítségével digitalizáltuk. Az archív képek a Múzeum Digitár felületen megtekinthetők.