Gyengénlátóknak

Vízrajzi tevékenység

2011.01.27

viz_tev1.jpg

Hazánk az Alpok és a Kárpátok hegységeivel övezett medencében található. A Kárpát-medence helyén a legrégebbi földtörténeti koroktól kezdve egymást váltotta a szárazulatok és a tengerek uralma. Az ily módon kialakult váltakozó méretű és helyzetű fiatal tengeri, tavi és folyóvízi medencetöltelék képezi hazánk felszínalatti vízkészletének bázisát.

A negyedkor végén alakult ki a földtörténeti szempontból fiatalnak tekinthető felszíni vízrendszer. A talajok minőségét döntően az alapkőzetek tulajdonságai határozzák meg. Az ország természetes növénytakarója az évezredek során jelentős változáson ment át. Az eltűnő erdők helyét kulturterületek foglalták el.  Hazánk területén a léghőmérséklet sokévi középértéke 8 és 11ºC között változik. A csapadékeloszlásban viszonylag nagy eltérés figyelhető meg. Az ország nyugati részén a sokéves átlagos éves csapadék mennyisége megközelíti az 1000 mm-t, míg a Nagyalföld közepén az 500 mm-t sem éri el.

Az ország vízrajzi sajátosviz_tev2.jpgságait az említett természeti hatások mellett, az emberi tevékenység is lényegesen befolyásolja. A síkságok döntő része a folyók árvízszintje alatt helyezkedik el. A XIX. sz. közepén elkezdett folyószabályozási és árvíz-mentesítési munkákat követően, jelenleg az ország mintegy 44 %-a töltésekkel védett terület. A védett és lefolyásmentes területeken belvízcsatorna hálózat épült. Vízlépcsők, tározók, öntözőcsatornák létesültek. Folyamatosan megvalósulásra került a nagy tavak vízszintszabályozó rendszere.

A vízrajz a természeti és társadalmi-gazdasági folyamatokban résztvevő felszíni és felszínalatti vizek mennyiségi és minőségi jellemzőinek - állapotuk és változásaik – megismerésével és előrejelzésével foglalkozik.

 

viz_tev3.jpg

 

Tevékenységi köre kiterjed a megfigyelésekre, mérésekre, az adatok gyűjtésére, azok továbbítására, tárolására, feldolgozására, átfogó értékelésére és közreadására, valamint a vizek jellemzőinek előrejelzésére.

Magyarország természetföldrajzi elhelyezkedéséből egyértelműen következik a vízrajzi tevékenység kiemelt fontossága. Az évek során a vízzel történő gazdálkodás szükségessé tette a vízrajzi tevékenység szervezett formában történő ellátását. Kezdetben a vízrajzi megfigyelések a folyóvizek vízállásának követésére ezen belül is a szélsőséges vízjárások feljegyzésére szorítkoztak. Az árvizek pontos magasságát a Dunán 1775, a Tiszán 1816óta ismerjük. A folyóvizek vízjárásának rendszeres megfigyelése a XIX. sz. első harmadára esik.

A Dunán 1817-ben a pozsonyi és a budai, a Tiszán 1832-ben, a szegedi szelvényben telepítettek vízmércét. A vízmércék rendszeres leolvasása néhány évvel később, 1823-ban, ill. 1833-ban indult meg. A vízmércék száma évről-évre gyorsan nőtt és a századfordulóra lényegesen meghaladta a százat. 1886-ban a megelőző évtizedekben levonuló pusztító árvizek hatására az országgyűlés megszavazta a Közmunka és Közlekedési Minisztérium keretein belül a Vízrajzi Osztály felállítását. A Vízrajzi Osztály első vezetője, az európai hírű szakember Péch József volt, aki 16 éven át, haláláig irányította az osztályt és rajta keresztül az ország vízrajzi tevékenységét. Ezt az időszakot hazánkban a vízrajzi kutatás "aranykorszakának" szokták nevezni.

viz_tev4.jpgAz új szervezet már tevékenységének első évében hozzálátott az addig összegyűlt ismeretanyag feldolgozásához és közreadásához. Felismerte, hogy a víz körforgásának sokkal nagyobb szeletével kell megismerkedni, a megfigyeléseket ki kell terjeszteni a légköri elemek, a csapadék, a párolgás mérésére, folyómedrek, ártéri területek feltérképezésére, a felszín alatti vizek nyomonkövetésére.

 

viz_tev5.jpg

Ma már egy-egy állomástípuson több elem észlelése, ill. mérése is folyik. Példaként említhetjük a folyókra telepített felszíni állomásokat, amelyeken a vízállásokon kívül mérik a víz hozamát, a folyó által szállított hordalékot, a víz és a levegő hőmérsékletét, figyelik a jégjelenségeket, a folyómeder változását.

A folyók vízállása a mederben szállított víz mennyiségének függvénye. Ezért a vízhozam meghatározására már a XVIII. század végén kísérletet tettek a szakemberek. Kezdetben a vízhozam méréseket csak a Dunán és a Tiszán végeztek. Később a méréseket kiterjesztették a nagyobb mellékfolyókra. Napjainkban gyakorlatilag minden fontosabb vízfolyáson, vízhasználaton folyik a vízhozam mérés. A vízhozam mérések módszerei igen változatosak. A bukótól kezdve a modern ultrahangos vízhozam mérőkig, az egyszerű mérőszárnytól a lézeres távmérővel, számítógéppel ellátott mérőhajóval bezárólag igen széles az alkalmazott felszerelések skálája.

A felszínalatti vizek megismeréséhez kisebb és nagyobb mélységű megfelelő sűrű hálózatban fúrt kutak szükségesek. A talajvizek megfigyelésére vonatkozó első kísérletek hazánkban a XIX. század végén történtek. A nagy térségre – a Duna-Tisza közére és a Tiszántúlra – kiterjedő hálózatot a múlt század 20-as és 30-as éveiben telepítették.

viz_tev6.jpg

A földkéreg mélyebb rétegeiben elhelyezkedő vízadó rétegek megfigyelése jóval később, a XX. század 50-es, 60-as éveiben, a kistelepülések vízellátásának kiépítésével kezdődött el. Az észlelések rendszeresítésének elsődleges oka az, hogy hazánk településeinek több mint 90%-ának ivóvízellátását a mélységi vízrétegek biztosítják.

A karsztvíz megfigyelő hálózat első állomását szintén az 1950-es évek elején telepítették. Döntően a földtörténeti középkorban lerakódott mészkő rétegekben található karsztvíz az ország számos vidékén a vízellátás fontos bázisa. A karsztvizi hálózat létrehozásával egyidejűleg indult meg a források hozamának, hőmérsékletének és elektromos ellenállásának rendszeres mérése. A vízrajzi észlelések és mérések az országos és regionális léptékű áttekintést biztosító törzsállomásokon, valamint helyi üzemirányítási, ill. kutatási célú üzemi és tanulmányi állomásokon folynak. Az észlelő állomások száma meghaladja a hétezret.

A vízrajzi munkát országosan közel 200 fő főállású és néhányezer külviz_tev7.jpgsőmunkatárs látja el. A vízrajzi tevékenység irányítását a Vidékfejlesztési Minisztérium valamint a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság, a mérőhálózat üzemeltetését 12 területi vízügyi igazgatóság végzi. A törzshálózaton mért és észlelt adatok feldolgozása egységes elvek szerint történik. Az ellenőrzések elvégzését követően az adatok a vízügyi igazgatóságok adattáraiba és a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Nonprofit Közhasznú Kft-be, az ott működő, Országos Vízrajzi Adattárba kerülnek. Több mint egy évszázada Napi Vízjárási Térkép és Vízrajzi Évkönyv jelenik meg, a Magyar Rádióban több mint 60 éve napi vízállásjelentés hangzik el.

Az utóbbi évek fejlesztési eredményeképp az észlelt és mért adatok döntő többsége számítógépen kerül feldolgozásra. Ily módon az adatok és az információk, az érdeklődők legszélesebb tábora számára is bármikor könnyen hozzáférhető.

Fogalomtár
A vízügyi ágazat számtalan szakkifejezést használ. Ezekhez a szélesebb nyilvánosságnak szánt közleményeink és az igazgatósági honlap esetében is ragaszkodnunk kell. Az itt látható fogalomtárat annak érdekében állítottuk össze, hogy a szakmán kívüli érdeklődők számára is érthetővé tegyük a szakkifejezéseket.