Berettyó védtöltések fejlesztése a Kis-sárréti
és a Berettyóújfalui ártéri öblözetekben

Történet

(Részletek a Dr. Dunka Sándor - Dr. Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvízének története című könyvből.)

A Berettyó folyó

A Berettyó folyó a Réz hegység délkeleti részén a Ponor ( 779 m Af.) hegy mészplatója alatt, több apró patak egyesüléséből ered. Ezek a patakok a Dobrej hegyet közrefogva annak északi lejtőjén egyesülnek. Ekkor a már Berettyó nevezetű patak felveszi a Toplic és a Jázi nevű ereket, valamint a Réz hegység északi lejtőjéről lefolyó valamennyi vizet. Érdekes, hogy a Berettyó forrása alig néhány kilométerre van a Királyhágón áttörő, akkor már folyóvá duzzadt Sebes –Köröstől, melyet a Réz hegység mint vízválasztó különít el az éppen születő Berettyó forrástól. A Berettyó és a Kraszna között pedig a Réz hegységhez tartozó délről csatlakozó Meszes a vízválasztó.

Tovább >>

A Berettyó szabályozása

A Berettyó-völgy alsó részének rendezésénél döntő szempont volt, hogy a Bakonszegtől Bucsáig terjedő 45 km hosszú völgyben egy 106 km hosszú, rendkívül kisesésű meder létezett, itt tehát egy új meder előállítása lett volna szükséges. Ezt az új medret helytelen lett volna a folyó régi útján ásni, mert az még így is 70-80 km hosszú lett volna s relatív esése nem lett volna több kilométerenként 11 centiméternél. Bakonszeg és Kismarja között a régi Berettyó meder átvágásokkal is szabályozható volt, ezért ezen a szakaszon 39 átmetszéssel kívánták rendezni a folyó medrét. Az átvágások összes hossza 14,1 km volt.

Tovább >>

Szabályozás után

A Berettyó hossza a szabályozások előtt 364 km volt, folyása a szabályozás során 178 kilométerrel megrövidült, tehát a hossza a szabályozás után 186 km lett, ahogy ezt 1893-ban a Pallas Nagylexikon írta. „Vízkörnyéke”, azaz vízgyűjtő területe 5180 km2. A Nagylexikon szerint Szalárdnál az Alföld síkját éri el, innen hossza Szeghalomig 91 km. Szalárdtól Berettyóújfaluig nyugatnak tart, majd a Sárrét terjedelmes posványain széjjel terülve, miután a Hortobágyot magába felvette, Mezőtúron alul az Egyesült Körösbe ömlik. 10.958 km2 –es vízgyűjtője természetesen magában foglalja sajátján felül a Hortobágyét is, hiszen a szabályozás előtt a Berettyó mellékfolyója volt. Ez a terület jelentős részét tette ki a Körösökkel közös, már említett 26.538 km2 vízgyűjtőnek.

Tovább >>

Napjainkban

A Berettyó folyó magyarországi szakaszának nagy része a szabályozási munkáknak köszönhetően csatorna jellegű. A meder a töltések közötti szűk hullámtéren az országhatártól szinte egyenesen haladva éri el a Sebes-Köröst Szeghalom térségében. Az 1800-as évek közepétől végrehajtott nagy volumenű folyószabályozási beavatkozásoknak köszönhetően mára természetes jellegét a teljes nagyvízi meder elveszítette és megjelenését egyértelműen a vízgazdálkodási funkciója határozza meg. Ez a funkció az árvízi többlet vízhozamok és jeges árvizek töltések közötti problémamentes levezetése.

A 70-es és 80-as években végzett folyószabályozási és hullámtér rendezési munkák óta jelentősebb beavatkozások nem történtek a folyó életében. A kritikus szakaszokat képező hullámtéri szűkületeket a töltések áthelyezésével, a hullámtéri magaslatokat a terep rendezésével megszüntették, a túlfejlett, töltéseket veszélyeztető kanyarulatokat levágták, a különösen jeges árvizeknél problémát jelentő rosszul méretezett hídszelvények egy részét átépítették. A folyó napjainkban is formálja környezetét, erodálja és építi a medret, mélyíti és feltölti egyes szakaszait.

<< Vissza az előző oldalra