Berettyó védtöltések fejlesztése a Kis-sárréti
és a Berettyóújfalui ártéri öblözetekben

Régészeti feltárások a Berettyó töltései mentén


„A Berettyó védtöltések fejlesztése a Kis-sárréti és a berettyóújfalui ártéri öblözetekben” című projekt keretében a Hajdú-Bihar-Megyei Múzeumok Igazgatósága folytatott régészeti próbafeltárásokat. A próbafeltárások célja a projekt kivitelezése során érintett régészeti lelőhelyek és régészeti-örökségvédelmi érdekű területek kiterjedtségének, intenzitásának és az ezeket fedő talajrétegek nagyságának vizsgálata volt.

A Berettyó jobb és bal partján összesen 37 helyszínen 2012. május 21-én kezdődött el a kutatószondák ásása. A régészeti feltárások 2012. május 30. és június 5. között folytak.

Az ásatásoknak köszönhetően kiderült, hogy a 37 megkutatott területből 20 helyen régészeti korú településeket és temetőket, temetkezéseket rejt a föld mélye. Egy helyszínen védett őskori (bronzkori) tell település található, itt csak roncsolásmentes, magnetométeres kutatást végeztünk. A lelőhely különlegessége, hogy a folyamatos letelepedettségnek köszönhetően több fázist (réteget) különíthetünk el a település életében. Kiemelkedő lelet a tell közelében talált arany hajkarika, melyen apró, két soros, kerek, poncolt minta látható. További izgalmas fémleletek kerültek elő a későbbi korokból: szkíta nyílhegyek, honfoglaló övdíszek és középkori pénzek Szent Istvántól Zsigmondig bezárólag.  

>A folyó jobb és bal partján a több őskori, neolit, kora rézkori, bronzkori, vaskori település több ezer éves maradványai kerültek elő. Az egykori telepeken feltárt gödrök és árkok, házrészletek gazdag leletanyagot, korabeli kerámiaedények töredékeit, a települések lakói által egykor elfogyasztott állatok csontjait, néhány kő, fém és csonteszköz maradványait tartalmazták. Bakonszeg határában a Körös-kultúra emlékeit, tároló és főző edénytöredékeket, szövőszék és háló nehezéket tártunk fel, melyek mai tudásunk szerint a Kárpát-medence legkorábbi mintegy 8000 éves letelepedett, földművelő-állattartó közösségeihez köthetőek.

A népvándorláskorból szarmata és avar temetkezések kerületek napvilágra. A B 32/A lelőhelyen szarmata körárkos temetkezések nyomait, a B-05 lelőhelyen pedig egy avar férfi sírt találtunk. Az elhunytat a korabeli szokásoknak megfelelően övével temették el, bár erre már csak az övről lecsüngő kés, egy medencén talált vascsat és az emelletti (a tarsolyában tartott tűzkészség részeként) kovakő utal. Útravalóul a túlvilágra, lába mellé egy szelet húst helyeztek el (erre utalnak az állati bordacsontok) és egy edényt, melyben szintén étel lehetett egykoron.

Több szondában középkori települések maradványai, jellemzően Árpád-kori árkok jelentkeztek. A B-23. szondával egy kisgyermek sírját találtuk meg. A mellékletek nélküli sír feltehetően a tőle csak néhány méterre található középkori templomhoz és a körülötte kialakított temetőhöz tartozott. A késő középkori templom felfedezése is a jelenlegi kutatásnak köszönhető, s feltételezésünk szerint az Árpád-kori templom illetve település is közelben lehetett, mivel itt szeli át a vidéket az egykori Zsákát Füzesgyarmattal összekötő országút.


<< Vissza az előző oldalra