1 2 3 4

A Bakonszegi tározó


A K-XI tározó tulajdonosa a Magyar állam, kezelője a TIKÖVIZIG. A projekt területe NATURA 2000, különleges madárvédelmi terület, jele HUHN 10003, neve Bihar.

A területen az árvízi szabályozások előtti vizes mocsarak növény mintázata nyíltvízzel, hínarassal, gyékényessel, nádassal, sásossal, mocsárréttel jellemezhetők. A gyékényes, nádas, sásos, mocsárrét aránya uralkodó volt. Vízellátását az időszaki áradások, valamint az összefolyó csapadék adta.

A K-XI tározó is ilyen területen létesült. Építéskori célja halgazdálkodás és vízkészlet pótlása volt, ami mára teljesen átalakult. Jelenlegi működő területe 98 ha. Közigazgatásilag a terület Bakonszeg településhez tartozik. Építéskor a halgazdálkodás miatt izolált területként építették meg.


Az élőhely veszélyeztetettsége


Az elmúlt időszakban jelentősen lecsökkent a terület vízszintje. Jelenlegi mélység maximális vízszint 1 m körüli.

A növényzeti kép jelentősen megváltozott, a társulások követték a vízszint süllyedését. A terület 90 %-át a gyékényesek, az év nagy részében szárazon álló rétek, és a nádasok foglalják el, nyíltvizes területek alig találhatók, ami a táplálékul szolgáló halállományt termelné. Az élőlények nem tudnak szabadon vándorolni, vándorlási lehetőségük nagyon korlátozott feltételekkel, csak a műtárgyak nyitott állapotában lehetséges.

Az élőhely ökológiai állapota instabillá változott. A nagy növényborítás miatt nyárvégi időszakokban a víztér oxigén ellátottságának egyenletessége felborult, halpusztulások jelentkeznek.

Ez a tartósan bekövetkezett változás erős szelekciós tényezőként szerepel a területen élő madárfajok szempontjából. A tározó ma nem kellően, a jövőben csökkenő mértékben biztosítja a vízi madarak megfelelő tartózkodási, táplálkozási, költési helyét, így a természetvédelmi feladatokat már nem képes teljesíteni.


A vízszint csökkenésével a terület mocsárjellegűvé vált, azaz a nyílt vizes hinaras területek aránya lecsökkent és helyette a gyékényesek szaporodtak fel. A sásos területek követték a nádas vonulását és jelentős mértékben megemelkedett az egész évben száraz területek aránya a tározóban.

A vízbeeresztő zsilipek, rongálódtak, nem tudják az ökológiailag szükséges vízszintet tartani.

Az élőlények vándorlási lehetősége nagyon korlátozott, vándorlásuk csak a műtárgyak nyitott állapotában lehetséges. De a nagy vízáramlási sebesség miatt leginkább ekkor is elvándorlás történik, bevándorlásról alig beszélhetünk. A tározó alatti területekhez vezető csatorna ma ökofolyosói funkcióját nem tudja ellátni, mert keskeny, benne gyors a vízmozgás, és ez nehezíti a fajok vándorlását.


A tározó vize sótartalma a területre jellemző vizek sótartalmához hasonló.

Nappal igen magas oxigéntermelés, ami enyhén lúgos kémhatással párosul, viszonylag állandó szerves anyag tartalom mellett. Ez az állapot azt mutatja, hogy a hajnali órákban nagy valószínűséggel bekövetkezhet oxigén hiányos állapot a vízben.

A tározó ionháztartásában uralkodó a hidrokarbonát ion, és minden esetben kíséri s klorid ion. A tározó vize ionjellegét tekintve kalcium, magnézium, nátrium hidrokarbanátos kloridos víz.

A lebegő életmódot folytató algák egyedszáma viszonylag alacsony, vízvirágzásra utaló állapotot nem mutat. Figyelemre méltó a szeptemberi időszakban a baktériumok magas egyedszáma. Azt mutatja, hogy a szervezetek túlnyomó többségét lebontó szervet adja, aminek tápláléka a hajnali oxigénhiány bekövetkeztében elhalt szervezetek maradványai.

A sásosok társulásai még megtalálhatók a területen, a nádasok szárazföldi szegélyén, 1 % alatti területi kiterjedésben. A sásos területeken jelentős fajszámú ruderális és antropogén hatást mutató fajok találhatók. A kompetitív gyékényesek és nádasok terjednek, megszüntetve a nyíltvizes, hínaras területeket. Közösségi jelentőségű élőhely nagy-hínár és úszóhinár vegetáció, ami a terület 7%-át alkotja.Védett fajok a rucaöröm a kisfészkű aszat, a sulyom, és az kúszó csalán.